Wim Wenders Tokióban játszódó filmjében – Tökéletes napok – az utolsó jelenetben Jakuso Kodzsi brilliánsan mutat be egy hangulatingadozást, mely a totális eufóriából  csap át egy sírásba forduló elkeseredettségbe.

Három év Japán után valami hasonlót kezdek érezni. Bizonyos napokon úszom a boldogságban, majd egyszer csak azt érzem : el innen. Honvágy ez vagy valami más? Nem tudom megmondani. Lassan de biztosan elkezdtem azt érezni, hogy amit eddig imádtam Japánban , már nem kompenzálja azt amit hiányolok : a családomat, a barátaimat, az anyanyelvemet a hobbimat. A rózsaszín köd elszállt a szerelem néha csalódottságot okoz. Bár Japánt még mindig egy csodálatos országnak tartom és mindenkit buzdítok arra, hogy látogassa meg, de kikívánkozik belőlem az is, amit csak „lakva” ismer meg az ember.

Bejegyzéseim teljes mértékben az én élményeimet írják le. Sok-sok kellemes emlék mellett felbukkannak majd azok is, melyek okoztak nem kevés kellemetlenséget is.

Ha érdekelnek szösszeneteim, tarts velem!